„Amely nemzet önmagát elhagyja, az nem méltó a szabadságra.”
(Vasvári Pál)
Névadónk, Vasvári Pál Tiszavasvári város nagy szülöttje 1826. július 14-én, a francia forradalom évfordulójának napján látta meg a napvilágot. Születésekor Tiszabűdnek nevezték azt a városrészt, ahol családja lakott. Vasvári Pál, eredeti nevén Fejér Pál az akkori görög katolikus parochus fia. Még ma is élnek tévhitek, mely szerint Vasvári Pál Nyírvasváriban született, ugyanis Fehér Pál a családnevét a Nyírségben található kis községről vette fel, arról a településről, ahol gyermekkorában néhány évig éltek. 1926-ban, születésének 100 éves évfordulóján rendezett ünnepségen mutatták be azt a születési anyakönyvet, amely a mai napig a Tiszavasvári Görög Katolikus Egyháznál található és bizonyítja Fejér Pál (Vasvári Pál) tiszabűdi születését.
Az a tény és tudat, hogy városunkban született az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősi halottja, összetartó erőt jelent az itt élő embereknek. Nevéről általános és középiskolát, múzeumot, mezőgazdasági üzemet, utcát neveztek el, sőt településünk Tiszavasvári (a korábbi Bűdszentmihály) elnevezése a Tisza folyó mellett a forradalmárra emlékeztet.
Az 1989. október 13-án megalakult történelmi társaság is az ő nevét vette fel, mely közreműködik névadójának és a márciusi ifjak szellemének, eszméinek ápolásában, segít megérteni és megértetni Vasvári Pál életművének értékeit. A Társaság történelmi, közművelődési, emberjogi társulás.
1995-től múltunk emlékeinek ápolására kapcsolatot tart fenn Kalotaszeg több településével, főleg Kőrösfővel. Az ott működő Rákóczi Kultúregylet tagjai Kőrösfőn kopjafát állítottak, ugyanis Vasvári Pál Kalotaszegről indult a Havasokba, s ott halt hősi halált 400 társával a magyar szabadságért. Kőrösfő lakói a Rákóczi Kultúregylettel vállvetve, Péntek László vezetésével megvédték a kopjafát akkor, amikor az ottani kormányzat meg akarta semmisíteni az emlékhelyet.
Évek óta nemzetközi eseményt jelentenek a Kőrösfőn szervezett „Vasvári Napok”, ahol a Vasvári Pál Társaság tagjai is részt vesznek történelmi emlékezések és vetélkedők szervezésével, ünnepi istentiszteleteken, koszorúzásokon, baráti beszélgetéseken ápolják történelmi múltunk emlékeit olyan településeken, ahol sokáig nem is tanították a magyar történelmet.
A Vasvári Pál Társaság működése az idő multával kezdett elszürkülni, sablonossá válni, szinte már csak a március 15-i ünnepségekre és a kőrösfői rendezvényekre korlátozódott.
2003-tól újult meg, kelt új életre, amikor a Társaságon belül megalakult a Nyugdíjas Értelmiségi Tagozat. Tagjai az élet, a munka különböző területein általában meghatározó szerepet játszó, jól kvalifikált emberek, akik különböző munkakörben dolgoztak. Általános iskolai tanítók, tanárok, közép- és főiskolai tanárok, volt köztisztviselők, agrárszakemberek, műszaki értelmiségiek, orvos, mérnök, építész, nyugdíjas intézményvezetők voltak az alapítók. Nemcsak helybeliek, de más településről is jöttek közénk hasonló érdeklődésűek.
Célunk a szabadidő értelmes szervezése, értékekkel való feltöltése, az emberi kapcsolatok szorosabbá tétele volt, s természetesen tovább ápolni a Vasvári Pál Társaság hagyományait országon belül és országhatáron túl.
Programunkat a történelem, az irodalom, a zene, a földrajz és más természeti ismeretek elmélyítése hatja át, mindezeket együtt töltött színházlátogatások, múzeumlátogatások és a testvérvárosi kapcsolatok ápolásával a bel- és külföldi kirándulásokon valósítjuk meg
Együttműködő partnereink a helyi Önkormányzat s intézményei. Rendezvényünkről a helyi és megyei újságban rendszeresen beszámolunk.
A város vezetésével egyetértésben úgy érezzük, hogy a Vasvári Pál Társaság működésében nagy szerepet kapnak az emberi kapcsolatok, a város szellemi, kulturális, tudományos életének tartalommal való megtöltése, történelmi múltunk ápolása, Vasvári Pál eszmeiségének tisztelettel való megőrzése, s a fiatalabb korosztály történelmi, közösségi szemléletének formálása.
A Társaság tagjai azt vallják, amit Vasvári Pál egykor leírt és a kőrösfői kopjafán mottóként található:
„A nemzetek együtt, egymás mellett akarnak emelkedni, nem pedig egymás rovására.”